A felvetett kérdések nem tisztán tudományosak, de a Khelif női ökölvívó versenyzői jogosultságával kapcsolatos megjegyzések nagy része olyan tényeket feltételezett, ahol a genetikai ismereteknek nagy jelentősége van.
Miközben különböző képzettségű akadémikusok siettek kommentálni, az IFLScience történetesen épp a nemi kromoszómák vezető szakértőjével, a Latrobe Egyetem professzorával, Jenny Graves-szel készített interjút más, nemrég közzétett kutatásokról. Megragadtuk az alkalmat, és ha már itt vagyunk, megkérdeztük az ő véleményét is a helyzetről.
Sokan azok közül, akik kezdetben tiltakoztak Khelif és Lin Yu-ting olimpiai női ökölvívó szerepeltetése ellen, azt állították, hogy mindketten transzneműek. Ez az állítás, amely a tokiói olimpián egy transznemű súlyemelő (aki utolsó lett) szerepeltetése miatt kirobbant felháborodást követte, hamis. Mindkét bokszolót születésétől fogva nőnek tekintik, és nincs bizonyíték arra, hogy ezt a közelmúltig vitatták volna.
A későbbi kifogások általában azon az elképzelésen alapultak, hogy mindkét bokszoló XY kromoszómával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy Swyer-szindrómában szenvednek. Ez egy olyan állapot, amikor az embereknek női nemi szerveik vannak, annak ellenére, hogy az XY kromoszómák általában az emlősöknél a hímneműséghez társulnak. A Swyer-szindrómát a nemi fejlődési rendellenességek (DSD) csoportjába sorolják, amelyet korábban gyakran „interszexuális” állapotoknak neveztek.
A kijelentések alapjául a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (IBA) által végzett vizsgálatok szolgáltak, amely ezt követően mind Khelifet, mind Yu-tinget kizárta a 2023-as női ökölvívó-világbajnokságról. Az IBA azonban nem hozta nyilvánosságra a tesztek eredményeit. Ezért nincs megerősítés arra vonatkozóan, hogy Khelif és Yu-ting egyáltalán XY kromoszómával rendelkezik. Még ha így is van, a Swyer nem az egyetlen olyan szindróma, amely az XY kromoszómákat olyan nemi szervekkel kombinálja, amelyek miatt az embereket születésüktől fogva nőnek tekintik.
Bár a vita részben a genetikáról szól, ez egy társadalmi vita is. Conor MacDonald, a Dél-Ausztráliai Egyetem munkatársa kutatásának középpontjába azt állította, hogy a sport hogyan ad teret a sokszínűségnek, illetve hogyan utasítja el azt.
Egy nyilatkozatában Macdonald azzal érvelt, hogy a sport gyakran hajlamos a „fekete-fehér gondolkodásra”. Ez érthető, különösen a profi szinten, ahol az, hogy ki nyer és ki veszít, elsődleges.
MacDonald szerint a fekete-fehér itt nem csak az abszolútumok metaforája. „Történelmileg a fekete és barna nőket úgy érzékelték, hogy nem illeszkednek a fehér nőiségről alkotott elképzelésekhez, és túl férfiasnak tekintették őket” – mondta. „Szörnyen sajnálom Khelifet, de ezek az események nem lepnek meg. Mivel onnan származik, ahonnan jött, a bőrszíne miatt nem meglepő, hogy megkérdőjelezték a nemét – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Khelif, egy színesbőrű nő, egy fehér olasz bokszoló ellen versenyzett”.”
MacDonald rámutatott olyan prominens sportolókra, mint Serena Williams és Brittney Griner, akiknek női státuszát megkérdőjelezték az interneten, valamint a transz sportolókra.
Ahogy Graves mondja az IFLScience-nek. „Olyan sok variáció van, olyan sokféle útvonal variációja”. Az egyszerű kijelentés, hogy valakinek Y kromoszómája van, nem mindig mond sokat. Az Y kromoszóma kicsi,észsugorodik, de ennek ellenére tartalmaz néhány olyan gént, amelyekről általánosan elismert, hogy kevés közük van ahhoz, hogy valakit férfivá tegyenek, vagy hogy sportolóvá tegyenek.
Ez a feladat elsősorban az SRY-géné, de még az a kijelentés is alábecsüli a létező komplexitást és sokféleséget, hogy ennek a génnek a jelenléte egyenlő a férfiassággal – hangsúlyozza Graves. „ Az SRY aktiválása és az ivarmirigyek készítése között 70 gén van, így nem meglepő, hogy a szexuális differenciálódás terén is van változatosság” – mondta az IFLScience-nek.
Ez azt jelenti, hogy aki azt gondolja, hogy egyetlen vagy akár több teszttel egyértelműen férfi és női kategóriákba sorolhatók a sportolók, az téved. Valaki, akinek van SRY génje, de akinél a Graves által említett gének közül csak néhány aktiválódik, valószínűleg semmilyen genetikai előnyre nem tesz szert a tipikus XX nőkkel szemben. Az is valószínűtlen, hogy a tesztelésig bármilyen utalást kapnának arra, hogy genetikailag szokatlanok, beleértve bizonyos esetekben azt is, hogy képesek szülni. Ha valakit ezen az alapon a méltányosság nevében megakadályoznának abban, hogy belépjen a női sportba, az a kifejezés megcsúfolása lenne.
Hozzátette: „Nem hiszem, hogy van remény az egyenlő versenyfeltételek törvénybe iktatására”, különösen mivel senki sem próbálkozik ezzel más kromoszómák olyan genetikai variációi esetében, amelyek sportolói előnyt biztosítanak.
A női és a férfi sportversenyek valószínűleg továbbra is különállóak maradnak, és a sportszervezetek kénytelenek lesznek azon birkózni, hogy hol kell meghúzni a határokat. Nevezetesen, azok, akik ki akarnak zárni mindenkit, akinek Y kromoszómája van, a női sportokból, legalább annyira ellenzik, hogy bárki, akinek külső férfi nemi szerve van, bekerüljön a sportágba. Ez azt jelenti, hogy azt is követelnék, hogy bárki, aki de la Chapelle-szindrómában szenved, ahol az XX kromoszómákhoz pénisz és herék is társulhatnak, szintén elutasításra kerüljön.
Mivel ennyi genetikai fokozat és variáció létezik, Graves nem hiszi, hogy bármilyen képlet képes lenne megoldani a vitát.
Írta a Magyar Hírlap
