Akár a mellúszás megnyeréséért küzd egy sportoló, akár a modern ötpróbában küzd az aranyéremért, a pszichológiának fontos szerepe van a sikerben vagy kudarcban. A legutóbbi olimpiákon láthattuk, hogy a legmagasabb szintű versenyzés milyen mentális terhet róhat a sportolókra.
Az amerikai tornász, Simone Biles a 2020-as tokiói olimpián öt versenyszámtól is visszalépett, hogy mentális egészségét védje, a 23-szoros aranyérmes Michael Phelps pedig leírta, milyen lelki összeomlást élt át a versenyzés után.
Amikor még apró hibák is érmekbe kerülhetnek, hogyan használják a sportolók a pszichológiai alapelveket, hogy uralják elméjüket és teljesítsenek nyomás alatt?
Rugalmasság
A visszaesésekből, például a csalódást okozó teljesítményből vagy sérülésből való felépülés képessége kulcsfontosságú.
A mentális folyamatok és viselkedés, például az érzelemszabályozás (az érzelmek, például a szorongás felismerése és kontrollálása) szerepe lehetővé teszi az olimpikonok számára, hogy a világ legnagyobb színpadán való versenyzés közepette is fókuszban és elszántak maradjanak.
Az ellenálló képesség nem egy rögzített tulajdonság, hanem inkább egy dinamikus folyamat, amely az egyéni jellemzők, például a személyiség és a pszichológiai készségek, valamint a környezet, például a sportoló szociális támogatása közötti kölcsönhatás révén alakul ki.
Egy 2012-ben az Egyesült Királyságban készült tanulmány, amely az olimpiai bajnokok rugalmasságát vizsgálta, kiemelte, hogy számos pszichológiai tényező, mint például a pozitív személyiség, a motiváció, az önbizalom és az összpontosítás, valamint a társadalmi támogatás érzése segít megvédeni a sportolókat az olimpiai versenyzés okozta esetleges negatív stresszhatásoktól.
Ezek a tényezők segítettek növelni a sportolók ellenálló képességét és annak valószínűségét, hogy a legjobb teljesítményt nyújtják.
A szociális támogatás azt jelenti, hogy a sportolóknak nem kell úgy érezniük, hogy egyedül kell boldogulniuk. Ha a család, a barátok és az edzők erős hálózatára támaszkodhatnak, az további érzelmi erőt és motivációt biztosít számukra.
A reziliencia képessé teszi az olimpikonokat arra, hogy egyéni képességeikre és tulajdonságaikra támaszkodjanak, és megvédi őket az olimpiai versenyzéssel elkerülhetetlenül együtt járó stresszfaktorok negatív hatásaitól. Egy evezősnek például olyan problémákat kell megoldania, mint a változó időjárási körülmények.
A rugalmasság lehetővé teszi számukra, hogy megőrizzék nyugalmukat és alkalmazkodjanak a körülményekhez, például ütéstechnikájuk módosításával.
Jelenlét
A jelenben való tartózkodás segíthet a sportolóknak elkerülni, hogy a verseny jelentőségétől túlterheltek legyenek, vagy elfogyjanak, vagy hogy a múltbeli kudarcok okozta csalódás és a nagy érmes elvárások okozta nyomás elvonja a figyelmüket.
Hogy segítsenek nekik a jelen pillanatban maradni, a sportolók különféle stratégiákat alkalmazhatnak. A mindfulness-alapú meditáció és a légzőgyakorlatok segíthetnek a sportolóknak abban, hogy nyugodtak és koncentráltak legyenek.
Használhatják a teljesítmény vizualizálását is, hogy bizonyos mozdulatokat vagy rutinokat próbáljanak be. Gondoljunk egy kosárlabdázóra, aki vizualizálja a szabaddobást.
Hasonlóképpen, sok sportolónak vannak jól begyakorolt, a teljesítmény előtti rutinjai, amelyek a normalitás és a kontroll érzetét kelthetik. Egy teniszező például az adogatás előtt bizonyos számtalaszor megpattintja a labdát.
A jelenben való tartózkodás segít csökkenteni a sportolók szorongását, fenntartani a feladatra való összpontosítást, és lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben átéljék (és remélhetőleg élvezzék) a légkört.
A mentális jólétük védelme
A kudarc lesújtó lehet, és a sportolóknak bonyolult viszonyuk lehet a győzelemhez.
Egyes sportolók például az olimpia utáni bluest tapasztalják, amelyet gyakran az üresség érzésével, az önértékelés elvesztésével, sőt depresszióval írnak le az olimpiai játékokat követően, még akkor is, ha a sportoló érmet nyert.
Lehet, hogy az olimpikonok bajnokok, de mint mindannyiunknak, nekik is prioritásként kell kezelniük az olyan alapvető dolgokat, mint a megfelelő alvás és pihenőidő a mentális feltöltődéshez. Egy 2020-ban végzett ausztrál tanulmányrávilágított a mentális jólét fenntartása és a fokozott sportteljesítmény közötti összefüggésre.
Az olimpiára való felkészülésük során sport- és edzéspszichológusokkal is együtt fognak dolgozni, hogy a kihívások kezelésében, ha és amennyiben azokkal szembesülnek, segítségükre legyenek.
Ha egy sportoló a játékok előtt elkezd szorongani a teljesítménytől, gyakorolhatja a tudatosságot vagy a kognitív átstrukturálást, amelyek olyan technikák, amelyek segítenek az embereknek észrevenni és megváltoztatni a negatív gondolkodási mintákat.
Az olimpikonoknak és támogató csapatuknak egyaránt gondoskodniuk kell a személyről és a sportolóról, hogy megóvják a jólétüket.
Ha megóvják a jólétüket, akkor a legjobb esélyt kínálják arra, hogy a játékok alatt is a legjobb teljesítményt nyújtsák, és elkerüljék az olimpia utáni szomorúságot.
Írta a Magyar Hírlap
