Rálőttek egy magyarra az olimpián

A kisgyerekes családapa még július elején utazott ki Franciaországba, hogy a megfelelő képzések és eligazítások után elkezdhessen menedzserként dolgozni a női és férfi labdarúgó mérkőzéseken. A szervezők természetesen szállást is biztosítottak a számára, így egy társasházban bérelt, második emeleti lakásban talált ideiglenes otthonra. És akkor a történtek kapcsán át is adjuk a szót az érintett magyar szakembernek:

„Egy fárasztó nap után, körülbelül este hét-nyolc körül értem haza, de ehhez itt azt is hozzá kell tenni, a nap itt este tíz körül megy le, szóval nyolckor még bőven világos van. Nekiálltam főzni a lakásban és egyszer csak hallom, hogy a ház udvarán valaki kiabál felém mutogatva. Sajnos nem beszélek franciául, a férfi pedig csak tört angollal tudta elmondani, szerinte túl hangos vagyok és ő emiatt nem tud pihenni. Hevesen mutogatott és arra akart rávenni, menjek le hozzá és ott beszéljük meg a dolgot.

Mondtam neki, nem hagyom ott a főzést, sajnálom, ha hangos voltam, de tényleg csak főztem.

Ő ennek ellenére csak mondta tovább, majd berohant a lakásába, és kisvártatva újra megjelent egy kézi lőfegyverrel és azzal hadonászva közölte, azonnal menjek le hozzá.

Ekkor elléptem az ablaktól, ő pedig még hangosabban kiabált, majd berohant és feljött a második emeletre, majd dörömbölve verte és rugdosta az ajtóm, hogy engedjem be.

A szomszédok szerencsére észrevették a dolgot és kihívták a rendőrséget. Nekem még annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem az ajtónál álltam, hanem egy betonfal mellé guggoltam.

Végül lőtt is egyet a fegyverrel, nagyot pukkant, közben megérkezett a francia csendőrség különleges alakulata (GIGN), három nagydarab férfi gépkarabéllyal, és lefegyverezték a férfit.

Közben kiderült, hogy ez egy airsoft kézifegyver volt, de én ezt a másodikról nem láthattam.

A csendőrök segítőkészek voltak, mondták a férfinak papírja van róla, hogy beteg az elméje, nem tudnak mit csinálni vele, a feljelentésnek nincs sok értelme. Én közben a szervezőktől kértem egy új szállást, ezt a csendőrök megvárták és átkísértek a másik helyre, addig a férfi nem hagyhatta el a lakását. Összességében életem egyik legrosszabb élménye volt, amikor megjöttek a csendőrök, akkor szakadt ki belőlem a feszültség és a könnyeimtől először megszólalni sem tudtam.”

A magyar szakember fél, megrázta, ami történt, ezért egyelőre nem akarja, hogy leírjuk a nevét.

Írta a Magyar Hírlap